Mohos Zsófiát, „Görbeország” fotográfusát az eltűnőben lévő paraszti világ 13 éves korában, Kisecseten érintette meg először. Azonnal a régi tárgyak gyűjtésébe kezdett, helyi múzeumot akart létrehozni. Nem sokkal később egy szerencsés véletlen folytán fényképezőgéphez jutott és azóta fotók segítségével folytatja a leletmentést.
„Kemény sorsokat látok, hallok, mélyre megyek a huszadik századba, a paraszti világ utolsó generációjának életébe. Mesélek egy olyan világról, amiből az értéket talán ki tudjuk még menteni, bepakolni a mi batyunkba, s tovább vinni..., És mesélek egy olyan világról, melynek egy részét talán jobb is örökre elfelejteni.” (Mohos Zsófia)
Mohos Zsófiát, „Görbeország” fotográfusát az eltűnőben lévő paraszti világ 13 éves korában, Kisecseten érintette meg először. Azonnal a régi tárgyak gyűjtésébe kezdett, helyi múzeumot akart létrehozni. Nem sokkal később egy szerencsés véletlen folytán fényképezőgéphez jutott és azóta fotók segítségével folytatja a leletmentést.
„Kemény sorsokat látok, hallok, mélyre megyek a huszadik századba, a paraszti világ utolsó generációjának életébe. Mesélek egy olyan világról, amiből az értéket talán ki tudjuk még menteni, bepakolni a mi batyunkba, s tovább vinni..., És mesélek egy olyan világról, melynek egy részét talán jobb is örökre elfelejteni.” (Mohos Zsófia)