Toxikus társadalmak, beszélő képek

Lenyűgöző szépségű képzőművészeti köntösbe bujtatott klasszikus irodalmat nyújt az új képregénysorozat.

A Troubadour Books képregény-szekciójában voltaképpen irodalmi háttérre építkező képzőművészeti albumok jelennek meg. Az Állatfarm a brazil Odyr akrilfestményeivel meséli el Orwell paraboláját, Goldingnak a gyermeki kegyetlenségről szóló alapművét, a Legyek urát pedig a holland Aimée de Jongh illusztrálta lélegzetelállítóan szép színes képekkel. De megjelent egy Nick Cave album is, fekete-fehér tusrajzokkal, amely a művész életének valós, és műveinek fikciós karaktereit vegyíti, és egy Csernobilról szóló füzet is napvilágot látott, amely stílszerűen az 50-es évek grafikai eszköztárát hívja segítségül ahhoz, hogy az illusztrációkon keresztül átélhetővé váljon a rettenetes atomkatasztrófa. 

Disztópiák, totalitárius hatalmak, toxikus társadalmi berendezkedések – talán nem véletlenül választják ezeket a témákat korunk képregény-művészei. De hol vannak a hazai illusztrátorok és a magyar klasszikusok? Lesz-e valaha magyar képregény a nemzetközi felhozatalban? És mi kell ahhoz, hogy valaki állóképekké tudjon transzponálni egy irodalmi művet?

Hegedűs Márton képzőművésszel, a Troubadour Books képregény-szekciójának vezetőjével Kalmár András beszélgetett.